Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lélek-zet

LÉLEK-ZET

Programajánló:

 

A Beregi Egyházmegye programterve

Október 25.                         Reformációi körzeti csendes nap, körzetenként

November 22.                     Pedagógusok találkozója, Balazsér, Béthel Központ

November 27- 29.              Csendes hét, Balazsér, Béthel Központ

 

GyEK- program

Október 17.                         Továbbképző, Beregszász, Missziósház

Október 31.

November 7. 14. 21. 28.   Gyermekek Evangéliumi Tanítása tanfolyam

November 04.                     Világ Imanap

December 05.                     Továbbképző, Beregszász, Missziósház

December 12.                     Ungi továbbképző

 

KRISZ programtervezet, Bereg megye

Alapszervezeti központi programok:

Ősz: Szikra Ifjúsági hétvége; Helyszín: Balazsér, Béthel. Szervező: Tóháti KA

 

Bethesda Szenvedélybetegek Mentő Misszió alkalmai:

 

Október 6-8.                        Öreghívők találkozója

November 2- 12.                               Gyógyító hetek

December 7- 11.                 Hitmélyítő hét

Október 25.                         Csendes nap, Nagypalád

 

 

Evangelizációs hetek:

Október 19- 24.                  Bódvaszilas

November 23- 28.              Gát

 

Derceni Egyházi Önkéntes Tűzoltóság

 

Tel.: 0 9 6 - 6 2 1 - 0 2 1 2 ,  0 9 6 – 1 1 1 – 7 7 7 5

http://www.dercen101.eoldal.hu/

 

A LÉLEK-ZET munkatársai:

Főszerkesztő: Biró Viktória

E-mail: ikivorib@vipmail.hu

Szerkesztők: Balog Melinda, Biró Márta, Biró Tímea, Fodor Krisztina, Heé Viktória, Kopasz Gyula, Kopasz Márta, Szabó Marianna, Zsukovszky Miklós.

Lektor, tördelőszerkesztő: Máté Richárd.

Segítők ebben a számban: Biró Anikó, Iván Annabella.

 

Látogasson el gyülekezetünk weboldalára:

www.dercenigyulekezet.eoldal.hu

2015. október                                                                                             6. évfolyam 3. szám

LÉLEK-ZET
A Derceni Református Gyülekezet Lapja
 

Téma: Hit a hétköznapokban

 

 

Szövegdoboz: Tartalom:
Áhítat……………………1-2
Gondolkodtató…………….3
Hírek……………………... 4
Családrovat……………….6
Megszólítlak!....................8-9

Film-és könyvajánló……..7
Programajánló……………12
 
Hit a hétköznapokban - avagy, hogyan élem meg a hitemet?

Az elmúlt bibliaismeret és kátéismeret órákon, épp a hitről, a hit megéléséről beszélgettünk, a konfirmandusokkal. Nagyon hamar rájöttünk arra, hogy nem egyszerű dolog ez.

Jób történetét vizsgáltuk az egyik csoportban, s a másik csoportban az egyik bibliai Ige merült fel, ami a Jakab levelének 2. részében a 17. versben van megírva „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. Mihez is kellett a hit Jóbnak, s mihez kell a hit a mi életünkben? Nagyon egyszerűen összefoglalhatnánk: a hit ahhoz kell, hogy higgyem azt, amit nem látok, s tudjak a hitemen keresztül Istenbe kapaszkodni. Ugyanakkor a Zsidókhoz írott levélben 11. részének 1-2. verseiben is nagyon pontosan benne a hit lényege: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.

S ha már kátéismeretről írtam, akkor megvizsgálva azt, a Heidelbergi Káténk a hit lényegét így fogalmazza meg a 21. kérdés-feleletben. A kérdés így hangzik:Milyen az igazi hit?A következő a felelet: Az igazi hit nemcsak oly bizonyos tudás vagy ismeret, melynél fogva igaznak tartom azt, amit Isten az Ő Igéjében kijelentett nekünk, hanem erős bizalom is, melyet az Evangélium által gerjeszt szívemben a Szent Lélek, hogy nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz Isten ingyen kegyelemből, egyedül Krisztus érdeméért. – Nem az én érdememért, hanem Krisztus érdeméért.

Akkor mégis, hogyan tudom megélni a mindennapokban a hitemet?

Nagyon egyszerű a válasz! Ha nem csak beszélek róla, hogy mekkora hitem van, hanem gyakorlom is a hitemet. Térjünk vissza Jóbhoz. Jób, hitét megélő ember, mégis mindenét elveszíti, vagyonát, gyermekeit… S ő az, aki akkor sem vétkezik, mikor a felesége, a legközelebbi hozzátartozója bíztatja, hogy átkozza meg Istent, s haljon meg. S mindent, amiben eddig hitt, azt tagadja meg, dobja félre.  Mintha ez lenne a megoldás, hogy átkozódok, szidom Istent, szidok mindenkit a bajban. Jób nem vétkezik, és kiállja a

hitpróbát. Elmondja a híres mondatát: ha a jót el tudtuk fogadni, s elfogadtuk, akkor a rosszat is el kell fogadnunk.

Egy másik oldalról megközelítve a hit megéléséhez kapcsolódik egy másik bibliai történet. Ott van az a 4 barát, akik elviszik béna barátjukat Jézus Krisztushoz. A barátok, törődést és részvétet mutattak. Ez az ember azért gyógyulhatott meg, mert a barátai törődtek vele. Mindennek az alapja az, hogy törődünk azokkal, akiknek valami fáj, vagy valami problémája van. Isten azért tudta ezeket a férfiakat használni, mert érzékenyen érintette őket egy társuk szüksége. És minket is akkor fog tudni használni, ha nem csak a saját dolgainkkal leszünk elfoglalva, hanem elkezdünk többet törődni azzal, hogy a hitünk cselekedetté váljon. 

A barátoknak volt hitük. Ezek az emberek hitték, hogy Isten meg tudja gyógyítani a barátjukat. Vessünk egy pillantást a Lukács 5, 20-ra: "Amikor Jézus látta az ő hitüket, ezt mondta: Barátom, meg vannak bocsájtva a bűneid." Nem a béna ember saját hite volt az, ami miatt meggyógyult, hanem a barátai hite miatt. Hány olyan embert ismersz, aki annyira bénult, hogy nem tud hinni Istenben? Ilyenkor van szükség a mi hitünkre, ekkor kell nekünk hinni helyettük is. 

A barátok, cselekedtek. Ezek az emberek nem csak imádkoztak a barátjukért, hanem cselekedtek is. Nem elég csak imádkozni azért, aki valamilyen problémával küzd, és akinek még nincsenek eltörölve a bűnei. Cselekednünk is kell, mint a barátoknak, akik felbontják, még a tetőt is. Mondhatták volna, hogy nincs időm, dolgozni kell menni. Pénz kell a családnak, de nem ezt teszik… Megélik a hitüket. „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában Ezeket a példákat látva, valahogyan így kell nekünk is megélni hitünket a hétköznapokban!

Fodor Natália

 

 

 

 
 

 

„A hit nem ünneplő ruha vagy vasárnapi torta, hanem gyakorlati elv, amelyet a mezőn, a műhelyben, az irodában és a templomban egyaránt alkalmaznunk kell”.

C.H. Spurgeon

 


 

 

2

LÉLEK-ZET

Keresztelő:

 

Július 05.               Szabó Adél

Július 19.               Pallagi Bianka

Július 19.               Orosz Ádám

Augusztus 09.      Patai Zoltán

Szeptember 13.   Pipás Dorina

 

Esküvő:

 

Július 25.               Máté Richárd és Sütő Réka

Augusztus 15.      Didár László és Deskó Orsolya

Augusztus 15.      Márku Sándor és Biró Éva

Szeptember 5.      Bányai István és Puskás Ibolya

Szeptember 12.   Gombár Attila és Biró Éva

Szeptember 19.   Fodor Szabolcs és Orosz Brigitta

Szeptember 26.   Balázs Ervin és Lőrinc Izabella

 

Elhunytak:

 

Július 24.               Fodor Margit     (1943)

Augusztus 09.      Ivánka Lajos      (1945)

Augusztus 29.      Kopasz Gyula     (1958)

Szeptember 10.   Puskás Katalin   (1924)

Szeptember 15.   Bakos Ágnes       (1923)

Szeptember 17.   Kopasz Margit   (1938)

 

Gyülekezeti alkalmaink:

 

Vasárnap:       Istentisztelet                1000

Tini klub                     1500

Nagy ifi                      1800

 

Hétfő:             Tini szabadidő                        1700

 

Szerda:           Konfirmandus ifi        1830

 

Csütörtök:      Gitáriskola                  1800

Hétközi istentisztelet   1900

 

Péntek:           Szabadidőklub                        1830

 

Azóta a hétköznapjaim már nem üresek, mert Isten velem van a nap minden percében. Igyekszem vele kezdeni minden napomat. Megtérésemkor megfogadtam, hogy én ezután az egész életemet az Úrnak szentelem.  Isten már egy jó ideje munkába is állított, és örülök, hogy neki szolgálhatok. Először is az ifiben kezdtem szolgálni, mint tanító, és ezt jelenleg is gyakorlom.         

Még most is izgulok, de most már bátrabban kiállok több ember elé is evangelizálni és bátrabban kiállok Isten ügyéért. Az ifis szolgálatom közben Isten megbízott még egy feladattal, mégpedig azzal, hogy hirdessem az Evangéliumot a gyerekek között is. Isten segít abban, hogy amit megtérésemkor megfogadtam, azt valóra is tudjam váltani, tapasztalom az Ő áldását az életemen. Tudom azt, hogy még rengeteg áldás vár rám, még nagyon sok meglepetést készített nekem ezen az úton. Azzal, hogy Istent választottam, a legjobbat és legtöbbet választottam. Hidd el, hogy Ő jót tervezett a te életed felől is! Ne mondd azt, hogy majd később ráérsz megtérni, mert az idők gonoszak! Hidd el, hogy az, ami most visszatart attól, hogy megtérj, nem ér annyit, hogy amiatt távol maradj Istentől! Engedd, hogy Isten a hétköznapjaid része legyen!

 

Tanulságos történet

A kötél és a talicska

Ez a történet Charles Blondin nevű híres francia cirkuszi mutatványosról szól a 19.-ik században, aki egy hosszú acélkábelt feszített ki a Niagara vízesés fölött. Erős szélben is biztonsági védőháló nélkül járkált, futott, sőt táncolt a kötélen az őt figyelő óriási tömeg ámulatára és gyönyörűségére.

Egyszer fogott egy téglával megrakott talicskát, és azzal ejtette ámulatba a tömeget, hogy könnyedén áttolta a kötélen a vízesés egyik szélétől a másikig. Ekkor Blondin odafordult a tömeghez, és azt kérdezte tőlük: - Hányan hiszik el, hogy ebben a talicskában egy embert is át tudok tolni a kötélen?

A vélemény egyöntetű volt. Mindenki éljenezett, és magasra emelte a kezét. Mindenki elhitte, hogy meg tudja tenni!

- Akkor - kérdezte Blondin, - egyikük vállalkozna rá, hogy ő legyen az az ember?

Amilyen gyorsan a magasba emelkedtek a kezek, ugyanolyan gyorsan ereszkedtek le. Egyetlen néző sem akadt, aki vállalkozott volna a hajmeresztő mutatványra, és az életét Blondinra bízta volna.

Sokan mondják Jézusnak: „Igen, hiszek." Ha te is azok közé tartozol, akik ezt mondják, kész vagy-e hited bizonyítékát adni azáltal, hogy teljesen őrá bízod az életed? Kész vagy-e „beülni a talicskába", és kockára tenni mindent a hitedért? Ezt jelenti hinni. A hit nem csupán értelmi tevékenység. Teljes elkötelezettséget kíván.

 

10

LÉLEK-ZET

Gondolkodtató

Minden nap megérdemel egy esélyt

– Építő gondolatok Max Lucado tollából –

Egy óra túl rövid. Egy év túl hosszú. Egy nap, az az idő, az életnek egy falatnyi része, amit Isten egyszerre ránk bíz, hogy gazdálkodjunk vele. Nyolcvannégyezer szívdobbanás. Ezernégyszáznegyven perc. A föld egyszer körbe fordul a tengelye körül. Egy napfelkelte és egy naplemente.

Egy vadonatúj, érintetlen, kiaknázatlan, nem használt nap! Huszonnégy órányi felfedezésre, felhasználásra váró ajándék. Ámde, ne feledkezz meg a következőkről:

A tegnap fölött már nem rendelkezel. Elillant, miközben aludtál. Nem tudod megváltoztatni, jobbá tenni. A homokórában nem pereg lentről fölfelé a homok. Az óra mutatója nem jár visszafelé. A naptárt balról-jobbra és nem fordítva olvassuk. A tegnap már nem a tiéd.

A holnap fölött még nem rendelkezel. Hacsak nem tudod felgyorsítani a földet, hogy gyorsabban kerülje meg a napot, vagy rávenni a napot, hogy kétszer keljen fel, mielőtt lenyugszik. Nem tudod elkölteni a pénzt, amit holnap kapsz meg. Nem tudod megünnepelni a holnap eredményeit, vagy megoldani a holnap rejtélyeit. A holnap még nem a tiéd.

Csak a mai nap fölött rendelkezel. A ma a tiéd. Ez az a nap, amit az Úr rendelt. Élj benne, élj vele. Ne nehezítsd meg a mai napot a tegnap megbánásával, vagy a holnap bajaival. Adj a mai napnak egy esélyt. De hogyan? Íme a javaslatom: konzultálj Jézussal. Jézus nem gyakran használja a “nap” kifejezést az Újszövetségben. Viszont az a néhány alkalom, amikor így tesz, útmutatóul szolgálhat számunkra, hogy jobbá tegyük a napot. Itasd át a napodat az Ő kegyelmével. Bízd a napodat az Ő gondoskodására. Fogadd el az Ő vezetését a napodra.

 

Naponta gondoskodik

 „Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!” (Zsoltárok 118, 24-25)

 

Rovatfelelős: Fodor Krisztina

 

3

LÉLEK-ZET

Hírek

 

Vakációs bibliahét

 

Isten kegyelméből gyülekezetünkön belül június 29. és július 3. között gyermekhét került megrendezésre „Ragyogj csillag” címmel, ahol közel 80 gyermek ismerhette meg érdekes, játékos foglalkozások keretein belül Eszter királyné történetét, életét.

A foglalkozásokon a gyermekek d.e. 9 és 11 óra között vehettek részt. Elmondható, hogy ez az öt nap igen tartalmasan zajlott. A napot a gyermekek megérkezését követően énekkel kezdtük, mely lendületet adott a további programoknak is. Ezt követően egy bibliai történet rövid, de annál figyelemfelkeltőbb, játékosabb bemutatására került sor a vezetők, munkatársak közreműködésével, amelyet nem csupán a gyermekek, de a segítők is élvezhettek. A történet ismertetése után minden nap egy-egy igevers megtanulására került sor, gyermekeink buzgósággal és odafigyeléssel vettek részt ezen a programon is. A szorgalmas tanulás után a gyerekek egy kis édesség elfogyasztásában részesültek.

A szorgalom, a kitartó munka és tanulás meghozta gyümölcsét, a hét érdekesen telt, a gyerekek minden nap tanulhattak valami újat a bibliai történetből Eszter királyné életével kapcsolatban, és így 5 nap alatt az egész történetet elsajátíthatták, átadhattuk nekik Isten üzenetét. Hála legyen az Úrnak, hogy megengedte ezen áldásos gyerekhét létrejöttét, segítette a vezetők és munkatársak tevékenységét, s nem utolsó sorban köszönet azoknak, akik segítségükkel részt vettek a foglalkozások levezetésében, megvalósításában!

Heé Viktória

 

Tinijeink nyári táborozása

 

Isten kegyelméből a 2015-ös éven is megrendezhettük gyülekezetünkben a Tini hittan hetet, ezen az éven ennek időpontja július 6-10. közé esett. A tábori héten átlagosan 60 fiatal vett részt, 20 munkatárs hirdette Isten igéjét és igyekezett élményekben gazdaggá tenni a hét minden napját.

Reggel nyolc órakor énekléssel és ének tanulással, majd áhítattal kezdődött a nap. Ezt követte a szabadtéri játék, ahonnan a kimerült fiatalokat, a gyülekezet szorgos asszonyai nagy szeretettel és finom tízóraival várták. Kisebb szünet után a fiatalok előadáson, majd csoportbeszélgetésen vettek részt. A program délután egy órakor ért véget.

A reggeli áhítatok alatt a fiatalok Isten hármas személyének (Atya, Fiú, Szentlélek) bemutatkozásáról hallhattak. Az előadásokban pedig a vezetők arra próbálták felhívni a figyelmet, hogy mit is jelent valójában az Istennel és Isten nélkül megélt biztonság, bizalom, önállóság, ismeret, igazság és a hit. Naponta összemérhették szellemi és fizikai erejüket, melyekért megkapták az elmaradhatatlan jutalmakat is. Kiélhették kreatív oldalukat, hiszen minden nap volt lehetőségük különböző kézügyességi feladatokat készíteni, karkötőket és kitűzőket.

A hét nem telhetett volna el odaadó munkatársak nélkül, hála legyen értük, Isten áldjon meg mindenkit, aki segített a hét folyamán. Mindenkiért és mindenért Istené legyen a dicsőség!

 

Bahus Csaba (Izsnyéte), a Debreceni Református Hittudományi Egyetem harmadéves hallgatója.

Szeretnék megosztani a kedves olvasóval pár gondolatot arról, hogy hogyan is élem meg az Istennel való kapcsolatomat, hitemet a hétköznapokban. Az elmúlt két hétben, Debrecenben viszonylag nehéz fizikai munkán vettem részt, ami bevallom, kicsit megterhelő volt a számomra. Az elején nem vettem annyira komolyan. Azt gondoltam, vagyok én elég erős ahhoz, hogy bírjam a kiképzést. Voltak pillanatok, amikor úgy indultam el dolgozni, hogy nem reggeliztem, azt gondolva, nincs rá szükségem. Amikor elkezdtünk reggel nehéz szekrényeket pakolni, még nem panaszkodtam, de amikor eljött a tíz, tizenegy óra, már nem igazán volt erőm dolgozni, alig tudtam kivárni, hogy eljöjjön az ebédidő. Megéheztem, nem volt honnan erőt merítenem, mert reggel nem táplálkoztam megfelelően, és néha úgy éreztem, nem bírom tovább. Ez a dolog megtörtént velem egyszer, kétszer, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy a lélek is hasonlóképpen működik. Ha felkelek reggel, és nem olvasom el az igét, amit Isten számomra üzenni akar, akkor olyan üres a napom. És ha ezt folyton elhanyagolja az ember, akkor egy idő után azt fogja érezni, hogy kezd kiégni. Az ember lelke elkezd fáradni, nem tud honnan erőt meríteni és ilyenkor megszakadhat az Istennel való kapcsolat, ami az igazi erőforrást jelentheti az ember számára. Ha egy barátunktól eltávolodunk, és megszakad vele a kapcsolatunk, akkor nagyon nehéz újra közös nevezőre jutni, és ilyenkor talán már nem tudunk úgy bízni a másikban, mint régen. Így van Istennel is. A hétköznapok terhe, súlya alatt sokszor eltávolodunk tőle és egy idő után nem tudunk sem hinni, sem bízni Istenben. Szükségünk van arra, hogy Vele naponta meg legyen a személyes kapcsolatunk. Szükségünk van arra, hogy a mi Istenünkkel mindent megosszunk, bízzunk benne, higgyünk benne. Ha ez nincs meg, a mi életünkben, nincs meg a személyes kapcsolat Istennel, akkor nem lehet igazi hitünk sem! Fontos tudnunk, hogy az Istennel való kapcsolatunk, a lélek tápláléka ugyanolyan fontos, mint a testi táplálék bevitele. Kezdjük naponta Isten igéjével a napunkat, és Ő majd megmutatja számunkra a tennivalót, és ad hitet, hogy ne legyen okunk a benne való kételkedésre!

 

Kukri Zoltán (Fornos), ifjúsági munkás.
Míg Isten nélkül éltem, addig a hétköznapjaim csak szürke hétköznapok voltak. Voltak benne örömök, voltam rosszkedvű is. Volt, hogy rosszul mentek a dolgok, és volt, hogy minden a terv szerint történt. A Szentlélek vezetésével azonban rájöttem, hogy minden munkánk, minden ügyünk, amit Isten nélkül végzünk, az hiábavalóság, ahogy az a Prédikátor könyvében is le van írva.  Nagyon hálás vagyok neki azért, hogy megmentett a bűneimből, hogy kiragadott abból a hiábavaló életből, amit nélküle éltem.

9

LÉLEK-ZET

 „Megszólít–lak!”

Néhány hete a derceni gyülekezetben is bemutatkozott a KRISZ Mérce Alapszervezet. Az „ismerkedést” folytatva, arra kértem néhány Mérce munkatársat, osszák meg velünk azt, hogyan élik meg hitüket a hétköznapokban. Fogadják szeretettel bizonyságtételüket!

 

Varga Izabella (Munkács), a Bóbita, a Református Egyház Lelkigondozó és Gyermekfejlesztő Központjának munkatársa.

Mivel hétköznapjainkat nagyrészt hitetlen környezetben éljük, hitünk felvállalása minden nap nehéz könnyű feladat. Mindenki másban hisz, persze sok mindenki hisz Istenben, de nem tulajdonít különösebb jelentőséget Neki. Keresztyénként az lenne a feladatunk, hogy megmutassuk – ha Istenben hisznek, az semmi máshoz nem fogható. Őszintén szólva sokszor én sem tudom, hogyan tegyem ezt, és „receptet” sem tudok arra az olvasónak mondani, hogyan lehetne könnyebbé tenni hitünk megvallását a mindennapokban. Csak kérni tudom Istent, hogy segítsen megmutatni valamit abból a szeretetből, amellyel Ő is szeret minket; hogy gyarló emberi természetem ne akadályozza az Ő munkáját környezetemben. Az emberek felfigyelnek a keresztyénekre! Mivel Jézus is mondta, hogy „Ti vagytok a világ világossága”. Láthatnak bennünk valamit, ami nem szokványos, ami vonzza őket. De úgy vélem, ez is Isten titokzatos munkája, hogy néha észre se vesszük, hogyan munkálkodik rajtunk keresztül. Eddig bármennyire próbálkoztam, magamtól nem tudtam semmit tenni azért, hogy az emberek észrevegyenek valamit a hitemből. Akárhányszor eldöntöttem, hogy valamit így vagy úgy fogok csinálni, sohasem sikerült és kudarcot vallottam. Ezelőtt majdnem négy és fél évig egy teljesen hitetlen munkahelyen dolgoztam. Sokszor nem értettem, hogy mit keresek közöttük, miért kell ott lennem. Hitemért nem bántottak, de naivitásom miatt sokszor kihasználtak és manipuláltak. Sajnos volt olyan is, hogy nem álltam ki Isten mellett, amikor szólni kellett volna, amit nagyon bántam. Nem tudtam nekik beszélni Istenről, és kértem Őt, ha nem is tudok mondani semmit, inkább tudjak tenni valamit Érte. De nem igazán vettem észre, hogy lenne változás jó irányba, a munkatársaim ugyanúgy viselkedtek; ezért is gondoltam azt, hogy nincs semmi értelme ott lennem. Aztán egy idő után észrevettem, hogy a jelenlétemben nem káromkodtak, és a babonás szokásaik is egyre ritkultak.
Nyáron kaptam egy új munkalehetőséget. Úgy éreztem, már testileg-lelkileg kimerített ez a több mint 4 év munka, és elérkezett az ideje, hogy búcsút mondjak a réginek. Onnan nehezen engedtek el, nem akarták, hogy elmenjek. Igazából akkor láttam meg, hogy lehetséges, hogy valamit tudtam nekik adni, mert olyanok mondták azt, hogy hiányozni fogok nekik, akiktől nem is vártam. Végül, hála Istennek, jól döntöttem, hogy az új munkahelyet választottam. A nyaram élményekkel teli és áldásos volt, amit, ha nem váltok, nem tapasztalhattam volna meg. Hiszem és remélem, hogy Isten itt is meg fog áldani és tudni fogok neki szolgálni továbbra is. Kérem Őt, hogy mutassa meg dicsőségét a hétköznapok gondjai között is.

8                                                                             

LÉLEK-ZET

Ezzel a héttel természetesen nem ért véget a tinisek táborozása. Gyülekezetünk az éven is megpályázott a Szelidi-tónál egy hetet, s a pályázatunk pozitív elbírálást kapott. Így 10 fiatal vehetett rész 2015. augusztus 21 – 28. között ebben a táborban. A szervezők gondos munkáját és szeretetteljes odafigyelését bizonyítja a gazdag program melyekben a részvevők részesültek. Részt vehettek kiránduláson: Ordason megnéztük a Rákóczi fát és a helyi templomot, ahol énekkel mondtunk köszönetet, lekocsikáztunk a Duna partra és ott fogyasztottuk el a vacsoránkat, valamint megtekinthettük a méltán híres hortobágyi lovasbemutatót.

Játékban sem volt hiány! Vizi vetélkedő, teljesen kivagyok (szellemi vetélkedő), sportbajnokságok, számháború a nagy strandon, vetélkedő, játékos tótúra, futóverseny, palánkvár építés, méta és küb - játékokkal szórakozhattak délutánonként. Nem maradhatott el a várost ismertető előadás, és az első világháborúra való emlékezés valamint a fiatalok kérésére természetfilmmel és a hét végén tábortűzzel tették élvezetesekké az estéket.

Az élményekért köszönet a tábor szervezőinek, Nemeskéri Pálnak és Viczián Gergőnek és hála a Mindenható Atyának, hogy megengedte, hogy eljussunk ezekre a helyekre!

Biró Tímea

 

Hozzászólás

 

Hit a hétköznapokban

 

Sokszor érezhetjük úgy, hogy a mindennapjaink tele vannak aggályokkal, félelmekkel, talán csalódásokkal, melyek nem megerősítik, hanem éppen ellenkezőleg, gyengítik hitünket.

Eljárunk gyülekezeti alkalmakra, ahol gyakran halljuk, hogy „Ne félj, csak higgy” (Márk 5,36). Ezt mondta Jézus a zsinagógai elöljárónak akkor, de ez ugyanúgy szól nekünk ma is, hétköznapi embereknek. Valamennyien bizonyára erősen megpróbálunk hinni erre a bíztatásra. Próbáljuk letenni Isten kezébe azokat a megoldatlannak tűnő nehéz helyzeteket, amelyek súlyos teherként nehezednek vállainkra. Mondhatjuk: „ez nem mindig sikerül”. A Sátán mindenáron igyekszik megakadályozni azt, hogy mi bízzunk Isten hatalmas erejében, ezért félelmeink gyakran erőt vesznek hitünkön. Mi történik akkor, amikor az Úr előtt nem kedves a mi kérésünk? Talán feladjuk mondván: nem hiszek többé. Biztos, hogy ez a legjobb megoldás? Ne adjuk fel! Isten minden gyermekének a legjobbat akarja adni. Hihetjük, hogy benne vagyunk Isten tökéletes tervében és Nála elő van készítve mindaz a sok jó, amit számunkra tartogat. Talán kevés a hited. Kérd az Urat, hogy növelje hited.

 

„Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.” (Máté 17,20)

Biró Anikó

 

 

 

Családrovat

 

Hitélet a családban

 

Az emberek mindenről másképp vélekednek. Mindenkinek megvan a saját elképzelése, véleménye.

Nincs ez másképp a hittel sem. Van, aki azt gondolja elég, ha csak a templomban hall róla, ha néha elmondja a Mi Atyánkat, nem kell a gyereknek a hitről beszélni otthon, mert a hittanórán beszélnek neki, és más ezekhez hasonló érveléseket hallhatunk még. Ennek valóban így kell lennie? Akkor a családi életben nincs szükség a hitre?

Nagyon is nagy szükség van a családi életben a hitre, a keresztyén értékek képviseletére!  Amit otthon lát, hall a gyermek azt fogja tovább vinni. Ahogyan egymáshoz viszonyulnak, ahogyan másokról vélekednek, ahogyan a munkához állnak, ahogyan Istenhez viszonyulnak vagy nem, ahogyan öltözködnek a felnőttek, azt tanulja meg a gyermek is. Nem lesz a hitélet tovább adva, ha nincs a családban, vagy nagyon gyenge. Ami nincs, azt nem tudják átvenni.

A Példabeszédek 22,6-ban az áll: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” A felszólítás és ígéret egyben. Mivel rohanó világban élünk, sajnos sokszor a nevelése már nem jut sem idő sem energia. Ha a szülő nem neveli a gyereket Isten útjára, a világ sem fogja hitre nevelni. Az majd neveli a világ útjára.

A Biblia nem csak a szülőkre, az anyára vagy az apára vonatkozóan beszél családi hitéletről, nevelésről, ha nem szól a család minden tagjához. Pál a Kolossé 3,18-21-ben így ír a keresztyén családról: „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek.

A családi életünk, gyermekünk élete csak akkor lesz boldog és kiegyensúlyozott, ha az Istennel való kapcsolatunk rendben van. Ne sajnáljuk az időt családi igeolvasásra, imádkozásra, az Istenről való beszélgetésre.

 

„A család sokszor igen nehéz alkalmazkodást, lemondásokat követel az együttélés érdekében. De ennek a vállalásához hit kell, Istenhit. Isten és a család szentségében kell hinni, nem a társadalmi szerződésekben, konvenciókban.”

(Popper Péter)

Rovatfelelős: Szabó Marianna

 

Programajánló

 

Hit a hétköznapokban

 

Az Istennek való szolgálat legfontosabb tényezője a hit, ami nélkül valódi szellemi munka nem is képzelhető el. De hitünknek edzésre és erősödésre van szüksége, és Isten sok egyéb mellett anyagi szükségeinket is felhasználja ennek érdekében. Nem nehéz megvallanunk hitünket, amikor elvont, nem anyagi természetű dolgokról van szó. Sokszor saját magunkat is áltatjuk ebben a kérdésben, talán egyszerűen csak azért, mert nincs semmi kézzelfogható alkalom, ami hitünk gyengeségét megmutathatná. De amikor ételről, italról és készpénzről van szó, ezek a gyakorlati nehézségek egyszerre próbára teszik hitünk valódiságát. Ha nem tudjuk Istenre bízni anyagi szükségeinket, akkor miért beszélünk szellemi szükségről? Azt hirdetjük másoknak, hogy Isten, élő Isten. Igazoljuk tehát élő voltát anyagi dolgainkban is!

 

levelekistennek.jpegLevelek Istenhez!

                                               https://www.youtube.com/watch?v=zPr6DKYK6-A

Egy gyermeknek halálos betegségével szembenézni szinte lehetetlen. Hit által mégis lehetségessé válik… "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsoltár 50,15) S aki gyermeki bizalommal fordul Hozzá, annak sorsa mások megmentését szolgálja! "Ti Krisztusnak levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira." (2Kor. 3,3)          

 

 Egy kis kézimunka!

 

papírvirág.jpg  post_170958_20140515143218.jpg

Rovatfelelős: Balog Melinda

 

7LÉLEK-ZET

Programajánló:

 

A Beregi Egyházmegye programterve

Október 25.                         Reformációi körzeti csendes nap, körzetenként

November 22.                     Pedagógusok találkozója, Balazsér, Béthel Központ

November 27- 29.              Csendes hét, Balazsér, Béthel Központ

 

GyEK- program

Október 17.                         Továbbképző, Beregszász, Missziósház

Október 31.

November 7. 14. 21. 28.   Gyermekek Evangéliumi Tanítása tanfolyam

November 04.                     Világ Imanap

December 05.                     Továbbképző, Beregszász, Missziósház

December 12.                     Ungi továbbképző

 

KRISZ programtervezet, Bereg megye

Alapszervezeti központi programok:

Ősz: Szikra Ifjúsági hétvége; Helyszín: Balazsér, Béthel. Szervező: Tóháti KA

 

Bethesda Szenvedélybetegek Mentő Misszió alkalmai:

 

Október 6-8.                        Öreghívők találkozója

November 2- 12.                               Gyógyító hetek

December 7- 11.                 Hitmélyítő hét

Október 25.                         Csendes nap, Nagypalád

 

 

Evangelizációs hetek:

Október 19- 24.                  Bódvaszilas

November 23- 28.              Gát

 

Derceni Egyházi Önkéntes Tűzoltóság

 

Tel.: 0 9 6 - 6 2 1 - 0 2 1 2 ,  0 9 6 – 1 1 1 – 7 7 7 5

http://www.dercen101.eoldal.hu/

 

A LÉLEK-ZET munkatársai:

Főszerkesztő: Biró Viktória

E-mail: ikivorib@vipmail.hu

Szerkesztők: Balog Melinda, Biró Márta, Biró Tímea, Fodor Krisztina, Heé Viktória, Kopasz Gyula, Kopasz Márta, Szabó Marianna, Zsukovszky Miklós.

Lektor, tördelőszerkesztő: Máté Richárd.

Segítők ebben a számban: Biró Anikó, Iván Annabella.

 

Látogasson el gyülekezetünk weboldalára:

www.dercenigyulekezet.eoldal.hu

2015. október                                                                                             6. évfolyam 3. szám

LÉLEK-ZET
A Derceni Református Gyülekezet Lapja
 

Téma: Hit a hétköznapokban

 

 

Szövegdoboz: Tartalom:
Áhítat……………………1-2
Gondolkodtató…………….3
Hírek……………………... 4
Családrovat……………….6
Megszólítlak!....................8-9

Film-és könyvajánló……..7
Programajánló……………12
 
Hit a hétköznapokban - avagy, hogyan élem meg a hitemet?

Az elmúlt bibliaismeret és kátéismeret órákon, épp a hitről, a hit megéléséről beszélgettünk, a konfirmandusokkal. Nagyon hamar rájöttünk arra, hogy nem egyszerű dolog ez.

Jób történetét vizsgáltuk az egyik csoportban, s a másik csoportban az egyik bibliai Ige merült fel, ami a Jakab levelének 2. részében a 17. versben van megírva „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. Mihez is kellett a hit Jóbnak, s mihez kell a hit a mi életünkben? Nagyon egyszerűen összefoglalhatnánk: a hit ahhoz kell, hogy higgyem azt, amit nem látok, s tudjak a hitemen keresztül Istenbe kapaszkodni. Ugyanakkor a Zsidókhoz írott levélben 11. részének 1-2. verseiben is nagyon pontosan benne a hit lényege: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek.

S ha már kátéismeretről írtam, akkor megvizsgálva azt, a Heidelbergi Káténk a hit lényegét így fogalmazza meg a 21. kérdés-feleletben. A kérdés így hangzik:Milyen az igazi hit?A következő a felelet: Az igazi hit nemcsak oly bizonyos tudás vagy ismeret, melynél fogva igaznak tartom azt, amit Isten az Ő Igéjében kijelentett nekünk, hanem erős bizalom is, melyet az Evangélium által gerjeszt szívemben a Szent Lélek, hogy nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz Isten ingyen kegyelemből, egyedül Krisztus érdeméért. – Nem az én érdememért, hanem Krisztus érdeméért.

Akkor mégis, hogyan tudom megélni a mindennapokban a hitemet?

Nagyon egyszerű a válasz! Ha nem csak beszélek róla, hogy mekkora hitem van, hanem gyakorlom is a hitemet. Térjünk vissza Jóbhoz. Jób, hitét megélő ember, mégis mindenét elveszíti, vagyonát, gyermekeit… S ő az, aki akkor sem vétkezik, mikor a felesége, a legközelebbi hozzátartozója bíztatja, hogy átkozza meg Istent, s haljon meg. S mindent, amiben eddig hitt, azt tagadja meg, dobja félre.  Mintha ez lenne a megoldás, hogy átkozódok, szidom Istent, szidok mindenkit a bajban. Jób nem vétkezik, és kiállja a

hitpróbát. Elmondja a híres mondatát: ha a jót el tudtuk fogadni, s elfogadtuk, akkor a rosszat is el kell fogadnunk.

Egy másik oldalról megközelítve a hit megéléséhez kapcsolódik egy másik bibliai történet. Ott van az a 4 barát, akik elviszik béna barátjukat Jézus Krisztushoz. A barátok, törődést és részvétet mutattak. Ez az ember azért gyógyulhatott meg, mert a barátai törődtek vele. Mindennek az alapja az, hogy törődünk azokkal, akiknek valami fáj, vagy valami problémája van. Isten azért tudta ezeket a férfiakat használni, mert érzékenyen érintette őket egy társuk szüksége. És minket is akkor fog tudni használni, ha nem csak a saját dolgainkkal leszünk elfoglalva, hanem elkezdünk többet törődni azzal, hogy a hitünk cselekedetté váljon. 

A barátoknak volt hitük. Ezek az emberek hitték, hogy Isten meg tudja gyógyítani a barátjukat. Vessünk egy pillantást a Lukács 5, 20-ra: "Amikor Jézus látta az ő hitüket, ezt mondta: Barátom, meg vannak bocsájtva a bűneid." Nem a béna ember saját hite volt az, ami miatt meggyógyult, hanem a barátai hite miatt. Hány olyan embert ismersz, aki annyira bénult, hogy nem tud hinni Istenben? Ilyenkor van szükség a mi hitünkre, ekkor kell nekünk hinni helyettük is. 

A barátok, cselekedtek. Ezek az emberek nem csak imádkoztak a barátjukért, hanem cselekedtek is. Nem elég csak imádkozni azért, aki valamilyen problémával küzd, és akinek még nincsenek eltörölve a bűnei. Cselekednünk is kell, mint a barátoknak, akik felbontják, még a tetőt is. Mondhatták volna, hogy nincs időm, dolgozni kell menni. Pénz kell a családnak, de nem ezt teszik… Megélik a hitüket. „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában Ezeket a példákat látva, valahogyan így kell nekünk is megélni hitünket a hétköznapokban!

Fodor Natália

 

 

 

 
 

 

„A hit nem ünneplő ruha vagy vasárnapi torta, hanem gyakorlati elv, amelyet a mezőn, a műhelyben, az irodában és a templomban egyaránt alkalmaznunk kell”.

C.H. Spurgeon

 


 

 

 

Keresztelő:

 

Július 05.               Szabó Adél

Július 19.               Pallagi Bianka

Július 19.               Orosz Ádám

Augusztus 09.      Patai Zoltán

Szeptember 13.   Pipás Dorina

 

Esküvő:

 

Július 25.               Máté Richárd és Sütő Réka

Augusztus 15.      Didár László és Deskó Orsolya

Augusztus 15.      Márku Sándor és Biró Éva

Szeptember 5.      Bányai István és Puskás Ibolya

Szeptember 12.   Gombár Attila és Biró Éva

Szeptember 19.   Fodor Szabolcs és Orosz Brigitta

Szeptember 26.   Balázs Ervin és Lőrinc Izabella

 

Elhunytak:

 

Július 24.               Fodor Margit     (1943)

Augusztus 09.      Ivánka Lajos      (1945)

Augusztus 29.      Kopasz Gyula     (1958)

Szeptember 10.   Puskás Katalin   (1924)

Szeptember 15.   Bakos Ágnes       (1923)

Szeptember 17.   Kopasz Margit   (1938)

 

Gyülekezeti alkalmaink:

 

Vasárnap:       Istentisztelet                1000

Tini klub                     1500

Nagy ifi                      1800

 

Hétfő:             Tini szabadidő                        1700

 

Szerda:           Konfirmandus ifi        1830

 

Csütörtök:      Gitáriskola                  1800

Hétközi istentisztelet   1900

 

Péntek:           Szabadidőklub                        1830

 

 

Azóta a hétköznapjaim már nem üresek, mert Isten velem van a nap minden percében. Igyekszem vele kezdeni minden napomat. Megtérésemkor megfogadtam, hogy én ezután az egész életemet az Úrnak szentelem.  Isten már egy jó ideje munkába is állított, és örülök, hogy neki szolgálhatok. Először is az ifiben kezdtem szolgálni, mint tanító, és ezt jelenleg is gyakorlom.         

Még most is izgulok, de most már bátrabban kiállok több ember elé is evangelizálni és bátrabban kiállok Isten ügyéért. Az ifis szolgálatom közben Isten megbízott még egy feladattal, mégpedig azzal, hogy hirdessem az Evangéliumot a gyerekek között is. Isten segít abban, hogy amit megtérésemkor megfogadtam, azt valóra is tudjam váltani, tapasztalom az Ő áldását az életemen. Tudom azt, hogy még rengeteg áldás vár rám, még nagyon sok meglepetést készített nekem ezen az úton. Azzal, hogy Istent választottam, a legjobbat és legtöbbet választottam. Hidd el, hogy Ő jót tervezett a te életed felől is! Ne mondd azt, hogy majd később ráérsz megtérni, mert az idők gonoszak! Hidd el, hogy az, ami most visszatart attól, hogy megtérj, nem ér annyit, hogy amiatt távol maradj Istentől! Engedd, hogy Isten a hétköznapjaid része legyen!

 

Tanulságos történet

A kötél és a talicska

Ez a történet Charles Blondin nevű híres francia cirkuszi mutatványosról szól a 19.-ik században, aki egy hosszú acélkábelt feszített ki a Niagara vízesés fölött. Erős szélben is biztonsági védőháló nélkül járkált, futott, sőt táncolt a kötélen az őt figyelő óriási tömeg ámulatára és gyönyörűségére.

Egyszer fogott egy téglával megrakott talicskát, és azzal ejtette ámulatba a tömeget, hogy könnyedén áttolta a kötélen a vízesés egyik szélétől a másikig. Ekkor Blondin odafordult a tömeghez, és azt kérdezte tőlük: - Hányan hiszik el, hogy ebben a talicskában egy embert is át tudok tolni a kötélen?

A vélemény egyöntetű volt. Mindenki éljenezett, és magasra emelte a kezét. Mindenki elhitte, hogy meg tudja tenni!

- Akkor - kérdezte Blondin, - egyikük vállalkozna rá, hogy ő legyen az az ember?

Amilyen gyorsan a magasba emelkedtek a kezek, ugyanolyan gyorsan ereszkedtek le. Egyetlen néző sem akadt, aki vállalkozott volna a hajmeresztő mutatványra, és az életét Blondinra bízta volna.

Sokan mondják Jézusnak: „Igen, hiszek." Ha te is azok közé tartozol, akik ezt mondják, kész vagy-e hited bizonyítékát adni azáltal, hogy teljesen őrá bízod az életed? Kész vagy-e „beülni a talicskába", és kockára tenni mindent a hitedért? Ezt jelenti hinni. A hit nem csupán értelmi tevékenység. Teljes elkötelezettséget kíván.

 

Gondolkodtató

Minden nap megérdemel egy esélyt

– Építő gondolatok Max Lucado tollából –

Egy óra túl rövid. Egy év túl hosszú. Egy nap, az az idő, az életnek egy falatnyi része, amit Isten egyszerre ránk bíz, hogy gazdálkodjunk vele. Nyolcvannégyezer szívdobbanás. Ezernégyszáznegyven perc. A föld egyszer körbe fordul a tengelye körül. Egy napfelkelte és egy naplemente.

Egy vadonatúj, érintetlen, kiaknázatlan, nem használt nap! Huszonnégy órányi felfedezésre, felhasználásra váró ajándék. Ámde, ne feledkezz meg a következőkről:

A tegnap fölött már nem rendelkezel. Elillant, miközben aludtál. Nem tudod megváltoztatni, jobbá tenni. A homokórában nem pereg lentről fölfelé a homok. Az óra mutatója nem jár visszafelé. A naptárt balról-jobbra és nem fordítva olvassuk. A tegnap már nem a tiéd.

A holnap fölött még nem rendelkezel. Hacsak nem tudod felgyorsítani a földet, hogy gyorsabban kerülje meg a napot, vagy rávenni a napot, hogy kétszer keljen fel, mielőtt lenyugszik. Nem tudod elkölteni a pénzt, amit holnap kapsz meg. Nem tudod megünnepelni a holnap eredményeit, vagy megoldani a holnap rejtélyeit. A holnap még nem a tiéd.

Csak a mai nap fölött rendelkezel. A ma a tiéd. Ez az a nap, amit az Úr rendelt. Élj benne, élj vele. Ne nehezítsd meg a mai napot a tegnap megbánásával, vagy a holnap bajaival. Adj a mai napnak egy esélyt. De hogyan? Íme a javaslatom: konzultálj Jézussal. Jézus nem gyakran használja a “nap” kifejezést az Újszövetségben. Viszont az a néhány alkalom, amikor így tesz, útmutatóul szolgálhat számunkra, hogy jobbá tegyük a napot. Itasd át a napodat az Ő kegyelmével. Bízd a napodat az Ő gondoskodására. Fogadd el az Ő vezetését a napodra.

 

Naponta gondoskodik

 „Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!” (Zsoltárok 118, 24-25)

 

Rovatfelelős: Fodor Krisztina

 

 

Hírek

 

Vakációs bibliahét

 

Isten kegyelméből gyülekezetünkön belül június 29. és július 3. között gyermekhét került megrendezésre „Ragyogj csillag” címmel, ahol közel 80 gyermek ismerhette meg érdekes, játékos foglalkozások keretein belül Eszter királyné történetét, életét.

A foglalkozásokon a gyermekek d.e. 9 és 11 óra között vehettek részt. Elmondható, hogy ez az öt nap igen tartalmasan zajlott. A napot a gyermekek megérkezését követően énekkel kezdtük, mely lendületet adott a további programoknak is. Ezt követően egy bibliai történet rövid, de annál figyelemfelkeltőbb, játékosabb bemutatására került sor a vezetők, munkatársak közreműködésével, amelyet nem csupán a gyermekek, de a segítők is élvezhettek. A történet ismertetése után minden nap egy-egy igevers megtanulására került sor, gyermekeink buzgósággal és odafigyeléssel vettek részt ezen a programon is. A szorgalmas tanulás után a gyerekek egy kis édesség elfogyasztásában részesültek.

A szorgalom, a kitartó munka és tanulás meghozta gyümölcsét, a hét érdekesen telt, a gyerekek minden nap tanulhattak valami újat a bibliai történetből Eszter királyné életével kapcsolatban, és így 5 nap alatt az egész történetet elsajátíthatták, átadhattuk nekik Isten üzenetét. Hála legyen az Úrnak, hogy megengedte ezen áldásos gyerekhét létrejöttét, segítette a vezetők és munkatársak tevékenységét, s nem utolsó sorban köszönet azoknak, akik segítségükkel részt vettek a foglalkozások levezetésében, megvalósításában!

Heé Viktória

 

Tinijeink nyári táborozása

 

Isten kegyelméből a 2015-ös éven is megrendezhettük gyülekezetünkben a Tini hittan hetet, ezen az éven ennek időpontja július 6-10. közé esett. A tábori héten átlagosan 60 fiatal vett részt, 20 munkatárs hirdette Isten igéjét és igyekezett élményekben gazdaggá tenni a hét minden napját.

Reggel nyolc órakor énekléssel és ének tanulással, majd áhítattal kezdődött a nap. Ezt követte a szabadtéri játék, ahonnan a kimerült fiatalokat, a gyülekezet szorgos asszonyai nagy szeretettel és finom tízóraival várták. Kisebb szünet után a fiatalok előadáson, majd csoportbeszélgetésen vettek részt. A program délután egy órakor ért véget.

A reggeli áhítatok alatt a fiatalok Isten hármas személyének (Atya, Fiú, Szentlélek) bemutatkozásáról hallhattak. Az előadásokban pedig a vezetők arra próbálták felhívni a figyelmet, hogy mit is jelent valójában az Istennel és Isten nélkül megélt biztonság, bizalom, önállóság, ismeret, igazság és a hit. Naponta összemérhették szellemi és fizikai erejüket, melyekért megkapták az elmaradhatatlan jutalmakat is. Kiélhették kreatív oldalukat, hiszen minden nap volt lehetőségük különböző kézügyességi feladatokat készíteni, karkötőket és kitűzőket.

A hét nem telhetett volna el odaadó munkatársak nélkül, hála legyen értük, Isten áldjon meg mindenkit, aki segített a hét folyamán. Mindenkiért és mindenért Istené legyen a dicsőség!

 

Bahus Csaba (Izsnyéte), a Debreceni Református Hittudományi Egyetem harmadéves hallgatója.

Szeretnék megosztani a kedves olvasóval pár gondolatot arról, hogy hogyan is élem meg az Istennel való kapcsolatomat, hitemet a hétköznapokban. Az elmúlt két hétben, Debrecenben viszonylag nehéz fizikai munkán vettem részt, ami bevallom, kicsit megterhelő volt a számomra. Az elején nem vettem annyira komolyan. Azt gondoltam, vagyok én elég erős ahhoz, hogy bírjam a kiképzést. Voltak pillanatok, amikor úgy indultam el dolgozni, hogy nem reggeliztem, azt gondolva, nincs rá szükségem. Amikor elkezdtünk reggel nehéz szekrényeket pakolni, még nem panaszkodtam, de amikor eljött a tíz, tizenegy óra, már nem igazán volt erőm dolgozni, alig tudtam kivárni, hogy eljöjjön az ebédidő. Megéheztem, nem volt honnan erőt merítenem, mert reggel nem táplálkoztam megfelelően, és néha úgy éreztem, nem bírom tovább. Ez a dolog megtörtént velem egyszer, kétszer, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy a lélek is hasonlóképpen működik. Ha felkelek reggel, és nem olvasom el az igét, amit Isten számomra üzenni akar, akkor olyan üres a napom. És ha ezt folyton elhanyagolja az ember, akkor egy idő után azt fogja érezni, hogy kezd kiégni. Az ember lelke elkezd fáradni, nem tud honnan erőt meríteni és ilyenkor megszakadhat az Istennel való kapcsolat, ami az igazi erőforrást jelentheti az ember számára. Ha egy barátunktól eltávolodunk, és megszakad vele a kapcsolatunk, akkor nagyon nehéz újra közös nevezőre jutni, és ilyenkor talán már nem tudunk úgy bízni a másikban, mint régen. Így van Istennel is. A hétköznapok terhe, súlya alatt sokszor eltávolodunk tőle és egy idő után nem tudunk sem hinni, sem bízni Istenben. Szükségünk van arra, hogy Vele naponta meg legyen a személyes kapcsolatunk. Szükségünk van arra, hogy a mi Istenünkkel mindent megosszunk, bízzunk benne, higgyünk benne. Ha ez nincs meg, a mi életünkben, nincs meg a személyes kapcsolat Istennel, akkor nem lehet igazi hitünk sem! Fontos tudnunk, hogy az Istennel való kapcsolatunk, a lélek tápláléka ugyanolyan fontos, mint a testi táplálék bevitele. Kezdjük naponta Isten igéjével a napunkat, és Ő majd megmutatja számunkra a tennivalót, és ad hitet, hogy ne legyen okunk a benne való kételkedésre!

 

Kukri Zoltán (Fornos), ifjúsági munkás.
Míg Isten nélkül éltem, addig a hétköznapjaim csak szürke hétköznapok voltak. Voltak benne örömök, voltam rosszkedvű is. Volt, hogy rosszul mentek a dolgok, és volt, hogy minden a terv szerint történt. A Szentlélek vezetésével azonban rájöttem, hogy minden munkánk, minden ügyünk, amit Isten nélkül végzünk, az hiábavalóság, ahogy az a Prédikátor könyvében is le van írva.  Nagyon hálás vagyok neki azért, hogy megmentett a bűneimből, hogy kiragadott abból a hiábavaló életből, amit nélküle éltem.

 

 „Megszólít–lak!”

Néhány hete a derceni gyülekezetben is bemutatkozott a KRISZ Mérce Alapszervezet. Az „ismerkedést” folytatva, arra kértem néhány Mérce munkatársat, osszák meg velünk azt, hogyan élik meg hitüket a hétköznapokban. Fogadják szeretettel bizonyságtételüket!

 

Varga Izabella (Munkács), a Bóbita, a Református Egyház Lelkigondozó és Gyermekfejlesztő Központjának munkatársa.

Mivel hétköznapjainkat nagyrészt hitetlen környezetben éljük, hitünk felvállalása minden nap nehéz könnyű feladat. Mindenki másban hisz, persze sok mindenki hisz Istenben, de nem tulajdonít különösebb jelentőséget Neki. Keresztyénként az lenne a feladatunk, hogy megmutassuk – ha Istenben hisznek, az semmi máshoz nem fogható. Őszintén szólva sokszor én sem tudom, hogyan tegyem ezt, és „receptet” sem tudok arra az olvasónak mondani, hogyan lehetne könnyebbé tenni hitünk megvallását a mindennapokban. Csak kérni tudom Istent, hogy segítsen megmutatni valamit abból a szeretetből, amellyel Ő is szeret minket; hogy gyarló emberi természetem ne akadályozza az Ő munkáját környezetemben. Az emberek felfigyelnek a keresztyénekre! Mivel Jézus is mondta, hogy „Ti vagytok a világ világossága”. Láthatnak bennünk valamit, ami nem szokványos, ami vonzza őket. De úgy vélem, ez is Isten titokzatos munkája, hogy néha észre se vesszük, hogyan munkálkodik rajtunk keresztül. Eddig bármennyire próbálkoztam, magamtól nem tudtam semmit tenni azért, hogy az emberek észrevegyenek valamit a hitemből. Akárhányszor eldöntöttem, hogy valamit így vagy úgy fogok csinálni, sohasem sikerült és kudarcot vallottam. Ezelőtt majdnem négy és fél évig egy teljesen hitetlen munkahelyen dolgoztam. Sokszor nem értettem, hogy mit keresek közöttük, miért kell ott lennem. Hitemért nem bántottak, de naivitásom miatt sokszor kihasználtak és manipuláltak. Sajnos volt olyan is, hogy nem álltam ki Isten mellett, amikor szólni kellett volna, amit nagyon bántam. Nem tudtam nekik beszélni Istenről, és kértem Őt, ha nem is tudok mondani semmit, inkább tudjak tenni valamit Érte. De nem igazán vettem észre, hogy lenne változás jó irányba, a munkatársaim ugyanúgy viselkedtek; ezért is gondoltam azt, hogy nincs semmi értelme ott lennem. Aztán egy idő után észrevettem, hogy a jelenlétemben nem káromkodtak, és a babonás szokásaik is egyre ritkultak.
Nyáron kaptam egy új munkalehetőséget. Úgy éreztem, már testileg-lelkileg kimerített ez a több mint 4 év munka, és elérkezett az ideje, hogy búcsút mondjak a réginek. Onnan nehezen engedtek el, nem akarták, hogy elmenjek. Igazából akkor láttam meg, hogy lehetséges, hogy valamit tudtam nekik adni, mert olyanok mondták azt, hogy hiányozni fogok nekik, akiktől nem is vártam. Végül, hála Istennek, jól döntöttem, hogy az új munkahelyet választottam. A nyaram élményekkel teli és áldásos volt, amit, ha nem váltok, nem tapasztalhattam volna meg. Hiszem és remélem, hogy Isten itt is meg fog áldani és tudni fogok neki szolgálni továbbra is. Kérem Őt, hogy mutassa meg dicsőségét a hétköznapok gondjai között is.

Ezzel a héttel természetesen nem ért véget a tinisek táborozása. Gyülekezetünk az éven is megpályázott a Szelidi-tónál egy hetet, s a pályázatunk pozitív elbírálást kapott. Így 10 fiatal vehetett rész 2015. augusztus 21 – 28. között ebben a táborban. A szervezők gondos munkáját és szeretetteljes odafigyelését bizonyítja a gazdag program melyekben a részvevők részesültek. Részt vehettek kiránduláson: Ordason megnéztük a Rákóczi fát és a helyi templomot, ahol énekkel mondtunk köszönetet, lekocsikáztunk a Duna partra és ott fogyasztottuk el a vacsoránkat, valamint megtekinthettük a méltán híres hortobágyi lovasbemutatót.

Játékban sem volt hiány! Vizi vetélkedő, teljesen kivagyok (szellemi vetélkedő), sportbajnokságok, számháború a nagy strandon, vetélkedő, játékos tótúra, futóverseny, palánkvár építés, méta és küb - játékokkal szórakozhattak délutánonként. Nem maradhatott el a várost ismertető előadás, és az első világháborúra való emlékezés valamint a fiatalok kérésére természetfilmmel és a hét végén tábortűzzel tették élvezetesekké az estéket.

Az élményekért köszönet a tábor szervezőinek, Nemeskéri Pálnak és Viczián Gergőnek és hála a Mindenható Atyának, hogy megengedte, hogy eljussunk ezekre a helyekre!

Biró Tímea

 

Hozzászólás

 

Hit a hétköznapokban

 

Sokszor érezhetjük úgy, hogy a mindennapjaink tele vannak aggályokkal, félelmekkel, talán csalódásokkal, melyek nem megerősítik, hanem éppen ellenkezőleg, gyengítik hitünket.

Eljárunk gyülekezeti alkalmakra, ahol gyakran halljuk, hogy „Ne félj, csak higgy” (Márk 5,36). Ezt mondta Jézus a zsinagógai elöljárónak akkor, de ez ugyanúgy szól nekünk ma is, hétköznapi embereknek. Valamennyien bizonyára erősen megpróbálunk hinni erre a bíztatásra. Próbáljuk letenni Isten kezébe azokat a megoldatlannak tűnő nehéz helyzeteket, amelyek súlyos teherként nehezednek vállainkra. Mondhatjuk: „ez nem mindig sikerül”. A Sátán mindenáron igyekszik megakadályozni azt, hogy mi bízzunk Isten hatalmas erejében, ezért félelmeink gyakran erőt vesznek hitünkön. Mi történik akkor, amikor az Úr előtt nem kedves a mi kérésünk? Talán feladjuk mondván: nem hiszek többé. Biztos, hogy ez a legjobb megoldás? Ne adjuk fel! Isten minden gyermekének a legjobbat akarja adni. Hihetjük, hogy benne vagyunk Isten tökéletes tervében és Nála elő van készítve mindaz a sok jó, amit számunkra tartogat. Talán kevés a hited. Kérd az Urat, hogy növelje hited.

 

„Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.” (Máté 17,20)

Biró Anikó

 

 

 

Családrovat

 

Hitélet a családban

 

Az emberek mindenről másképp vélekednek. Mindenkinek megvan a saját elképzelése, véleménye.

Nincs ez másképp a hittel sem. Van, aki azt gondolja elég, ha csak a templomban hall róla, ha néha elmondja a Mi Atyánkat, nem kell a gyereknek a hitről beszélni otthon, mert a hittanórán beszélnek neki, és más ezekhez hasonló érveléseket hallhatunk még. Ennek valóban így kell lennie? Akkor a családi életben nincs szükség a hitre?

Nagyon is nagy szükség van a családi életben a hitre, a keresztyén értékek képviseletére!  Amit otthon lát, hall a gyermek azt fogja tovább vinni. Ahogyan egymáshoz viszonyulnak, ahogyan másokról vélekednek, ahogyan a munkához állnak, ahogyan Istenhez viszonyulnak vagy nem, ahogyan öltözködnek a felnőttek, azt tanulja meg a gyermek is. Nem lesz a hitélet tovább adva, ha nincs a családban, vagy nagyon gyenge. Ami nincs, azt nem tudják átvenni.

A Példabeszédek 22,6-ban az áll: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” A felszólítás és ígéret egyben. Mivel rohanó világban élünk, sajnos sokszor a nevelése már nem jut sem idő sem energia. Ha a szülő nem neveli a gyereket Isten útjára, a világ sem fogja hitre nevelni. Az majd neveli a világ útjára.

A Biblia nem csak a szülőkre, az anyára vagy az apára vonatkozóan beszél családi hitéletről, nevelésről, ha nem szól a család minden tagjához. Pál a Kolossé 3,18-21-ben így ír a keresztyén családról: „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek.

A családi életünk, gyermekünk élete csak akkor lesz boldog és kiegyensúlyozott, ha az Istennel való kapcsolatunk rendben van. Ne sajnáljuk az időt családi igeolvasásra, imádkozásra, az Istenről való beszélgetésre.

 

„A család sokszor igen nehéz alkalmazkodást, lemondásokat követel az együttélés érdekében. De ennek a vállalásához hit kell, Istenhit. Isten és a család szentségében kell hinni, nem a társadalmi szerződésekben, konvenciókban.”

(Popper Péter)

Rovatfelelős: Szabó Marianna

 

Programajánló

 

Hit a hétköznapokban

 

Az Istennek való szolgálat legfontosabb tényezője a hit, ami nélkül valódi szellemi munka nem is képzelhető el. De hitünknek edzésre és erősödésre van szüksége, és Isten sok egyéb mellett anyagi szükségeinket is felhasználja ennek érdekében. Nem nehéz megvallanunk hitünket, amikor elvont, nem anyagi természetű dolgokról van szó. Sokszor saját magunkat is áltatjuk ebben a kérdésben, talán egyszerűen csak azért, mert nincs semmi kézzelfogható alkalom, ami hitünk gyengeségét megmutathatná. De amikor ételről, italról és készpénzről van szó, ezek a gyakorlati nehézségek egyszerre próbára teszik hitünk valódiságát. Ha nem tudjuk Istenre bízni anyagi szükségeinket, akkor miért beszélünk szellemi szükségről? Azt hirdetjük másoknak, hogy Isten, élő Isten. Igazoljuk tehát élő voltát anyagi dolgainkban is!

 

levelekistennek.jpegLevelek Istenhez!

                                               https://www.youtube.com/watch?v=zPr6DKYK6-A

Egy gyermeknek halálos betegségével szembenézni szinte lehetetlen. Hit által mégis lehetségessé válik… "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsoltár 50,15) S aki gyermeki bizalommal fordul Hozzá, annak sorsa mások megmentését szolgálja! "Ti Krisztusnak levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira." (2Kor. 3,3)          

 

 Egy kis kézimunka!

 

papírvirág.jpg  post_170958_20140515143218.jpg

Rovatfelelős: Balog Melinda

 

7